A passzív szolár üvegház tetszik, maga a tervezés, kivitelezés, és használhatóság. Én egy hibrid technikán gondolkodtam, amely egybevenné az aqvapóniát és a hagyományos trágyázási technikát. Az üvegházon belül fele- fele arányban. A trágya erjedése télen akár jobban is tudná melegíteni a földet, plusz fokokat adva az üvegházban lévő hőmérsékletre. Így akár keményebb telek is átvészelhetőek lennének. Minden esetre, ha ez működik, akkor 2x nagyobb üvegházra volna szükség, mint az öné. Mit gondol erről?

A trágyatalpas fűtésnél arra is kell gondolni, hogy a bomlás során rengeteg széndioxid fejlődik.

Igen, ez lenne a gyakorlati lényege. Az üvegházhatás az üvegházban jobban megnyomja a hőmérsékletet természetes szigetelőként. Nem utolsó sorban a növények növekedésének intenzitása a széndioxid mennyiségétől függően maximalizálható:
6CO2 + 12H2O + fényenergia = C6H12O6 (szénhidrát) + 6O2 + 6H2O. Azaz, nem csak a halaktól kapott szerves anyagokkal telített vízzel növekednének, hanem a fotoszintézis révén a felgyülemlett széndioxidot szénhidráttá alakítja, a növény növekedését és a termés minőségét növelve, akár 2x 3x gyorsabban is.

A fotoszintézis csak fény jelenlétében működik. Sötétben nem. A trágyatalp viszont ekkor is ontja a széndioxidot.
Régen, mikor a helyi bolgárkertészet mellett jártam el mindennap, láttam, hogy a leghidegebb télben is gondosan szellőztettek. Persze, ügyelve arra, hogy ne hűtsék túl a növényházakat.

Zárt rendszerben komposztálni, a keletkező CO2-t átmosni, így nem kerül a szabadba, a metánt fűtésre felhasználni, majd a folyékony trágyát lombtrágyaként alkalmazni, az iszapot pedig a gyümölcsfáidnak vagy a virágaidnak adni... Így minden hasznosítva van és környezetkímélő is egyben.
Mellesleg így akkor "fűtünk", amikor kell, a trágyatalpas megoldás pedig, ha jól tudom, akkor nyitott rendszerű, így a hő folyamatosan termelődik és adódik át a környezetnek, még akkor is, amikor nem lenne rá szükség...